Bevonzások

Dorothy azt mondta, hogy az tuti jó ötlet, hogy helyet csinálok a szekrényben, mert a kölöknek lesz hova érkezni, és már tudja, hogy van helye. Én aztán semmi jónak nem vagyok az elrontója, úgyhogy megcsináltam. Erre ma mit olvasok? Ma van a 10 milliószoros nap :)))))

 

És itt van hozzá a magyarázat is:

Évente 4 ilyen nap van a tibetiek szerint.
A tibeti (“nagy”) buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak.

A négy legjelentősebb Buddhista ünnepnap (Düchen-jeles alkalom), avagy azon napok, amikor a pozitív cselekedetre és pozitív gondolatokra való törekvés gyakorlása tízmilliószorosan hat.

Egy évben négy fő különleges-rendkívüli Buddha emléknapot tartanak, amikor ünnepség keretében emlékeznek meg Shakyamuni Buddha életének legfontosabb állomásairól.

Azt mondják, hogy ezeken a napokon a pozitív illetve negatív cselekedetek hatása tízmilliószorosára hatványozódik, ebből kifolyólag a spirituális gyakorlatok végzése erősen javallott.

10 milliószoros napok 2012-ben:

Február 22. 
Június 4.
Július 23.
November 6. 

Ezeken a napokon minden teremtés
10 milliószoros erővel hat.
Fontos, hogy arra gondolj, amit teremteni szeretnél az életedben.
Ha negatív érzelmeid, gondolataid merülnek fel. Nyilvánítsd ki, hogy elengeded őket.

A nagy terheid feloldását érdemes erre a napra időzíteni.
Küldj fényt, szeretetet a Földnek és az emberiségnek! Képzeld el a Földet egészségesnek, a rajta élő embereket pedig békésnek, szeretettelinek.
Lásd a Világ békét ünnepelni!

Tegyél meg mindent, amit szeretnél
10 milliószoros erővel fog hatni!

 

Szerintem boszorkányok vagyunk 🙂 És az is egészen biztos, hogy amit ma kitalálunk, elképzelünk, megálmodunk, az valóra válik.

Ugye?

Egyedül nem megy

Tudom, hogy ez nem annyira flylady, de ahhoz, hogy a környezetem rendben legyen, szerintem a lelkemnek sem ártana. Márpedig az nagyon nincs rendben. Lehet, hogy ez megint csak mellékhatás, de ha az is, én most éppen szenvedő alanyként igenis igazságosnak érzem a kirohanásomat.

Egyedül nem megy.

Nem, ez nem közhely. Rohadtul nem megy egyedül. Itt van ez a gyerekprojekt, amiben kiderült, hogy Tamás srácaival világon minden rendben van, tehát neki a lelki oldalával kell csak megküzdenie, ami gyanítom nem olyan nyomasztó, mint egy anyává válni akaró nőnek. És ami nekem jutott: a lelki oldala, egy babát váró Böbével, akinek a hormonok elvitték az összes eszét, és csak a gyerekről tud beszélni, egy terhes sógornő, két kölyök a családban, a bababolt munkahelynek, és a fizikai része, ami sokkal, de sokkal nehezebbé teszi a lelki gyötrelmeket.

Pénteken újra Clostilbegyt kúra kezdődött. Ez egyben azt is jelentette, hogy a szombati borútból kimaradok mint vendég, és még csak az orromat sem dugom ki még a mi pincénkbe sem, mert nincs szükségem arra, hogy mind a 30 vendég rám akarjon tukmálni csak egy kortyot, naaaa, csak egy pálinkát, nnaaaa, hát mi bajod lesz tőle? Na ezt nem. De a kaja a pincébe az kell. Úgyhogy ennek fényében kezdtem neki a sütésnek, hogy én nem leszek ott, pedig biztos jó lesz. De nem baj, mert anyuék jönnek, és Tamás is azt mondta, hogy ha négykor elkezdődik, akkor 9-nél tovább nem tart. Én vártam őt kilenckor. Még fel is készítettem a lelkem, hogy minden oké lesz, azért lesz egy szombat esténk is, ha már ő pénteken is úgyis zsugázott. Szóval vártam a megtépázott lelkemmel kilenckor, tízkor, tizenegykor, és csak éjfél után érkezett, természetesen a legjobb bulihangulattal,kimerevedett pupillákkal, ahogy kell. Megláttam, és nem éreztem úgy, hogy el kell magyaráznom, mi a baj. Kár is lett volna, mert 30 másodpercen belül elaludt. Én eltöltöttem az éjszakát a mellékhatások miatti nem alvással,  nézelődéssel, gondolkodással, kiakadással, sírással, játékkal, és 2-3x fél óra alvással.

És nem múlt el a trágya hangulatom, mert most hogy hívtam, úgy tűnik, hogy amit este azért megemlítettem neki, az sincs meg. Úgyhogy most nyomatékosan elmondtam, hogy mi van. És nem tetszik. Mert egyedül voltam, két este is, és ez nem segít.

Úgyhogy most leszarom mindenkinek a lelkét, mert az enyém fáj.

Végre egy pihenőnap! :)

Ma végre pihentem egy kicsit és ez már annyira kellett, mint egy falat kenyér. Ha jól számolom, akkor igazából karácsony óta állandóan melózom, persze voltak benne pihenőnapok, de azokon is dolgozni kellett. Szóval ma, hosszú idő után végre én osztottam be az időmet. És nagyon jólesett.

Tehát a következőkkel foglaltoskodtam: Sorozatnézés… imádom a sorozatokat, persze nem a szappanoperákat, hanem azokat, amik elgondolkodtatnak és érzelmeket váltanak ki belőlem. Most éppen  Gyilkos elmék fan vagyok, már sokadszorra vagyok képes megnézni az összes részt. Magyarul és angolul egyaránt. Kicsit fájdalmasan érintett, hogy kedvenc sorozatnézős oldalamat bezárta az FBI, de próbálom valahogy pótolni a kedvenc részeket. TV-zés közben szemöldököt szedtem, körmöt lakkoztam, reszeltem, blogokat olvastam. Aztán hajmosás, full generál és végre, hosszú idő után igazi csajosan felöltöztem.

És aztán jött az igazi élvezet: csinosan, beállított hajjal (hatalmas előrelépés) csajosan, napszemüvegben ellibegtem vásárolni vagyis nézelődni. Végre felnőttem a vásárláshoz és már csak olyan dolgokat vásárolok, amik igazán igényesek és nem tudnak mindenféle akciókkal meggyőzni csak azért, mert van pénzem. Hát igen, eddig ez sajnos így volt, előfordult, hogy megvettem olyan dolgokat is, amik teljesen feleslegesek voltak csak azért, mert szuper árban voltak. Mai szerzemények egy Parfois szürke táska, ami azért ilyen hatalmas szó, mert nem szoktam fekete táskán kívül mást hordani. De ennek annyira különleges formája volt és persze megfogadtam, hogy nyitok a színek felé, hogy nem tudtam otthagyni. Már kari előtt is kinéztem, de sajnáltam rá az árát, és most az akciós 50%-os árat gyorsan ki is használtam. Parfois táskakollekciója itt megnézhető! Én imádom őket, mert nagyon minőségiek és elérhető árban vannak. Másik beszabadulás a Bodyshop volt, ahol végre vettem magamnak paraben-, szilikon- és károsanyagmentes sampont + pakolást, amit már nagyon régen szerettem volna. Termékek ide és ide kattintva megnézhetőek. És persze megint elcsábítottak a testápolók illatai, de szerencsére amúgy is kellett, mert kifogytam belőle, így beszereztem egy vaníliás testvajat, amit nem találok az oldalon, így nem tudom belinkelni.

Aztán a kedvenc gyorséttermemben vacsiztunk a Zsoltival és végre volt időnk megbeszélni mindenféle olyan dolgot, amit eddig a munka miatt hanyagoltunk. A Boca nem igazi gyorsétterem, hanem olyan, mint otthon a Vapiano, vagyis előtted készítik el az ott helybe gyártott tésztákat. Nagyon szeretem, mert látod, hogy mit tesznek bele, igazi boszorkánykonyha az egész és minden friss és finom. Én egy adag Gamberi nevezetű tésztát ettem: halszósszal, kaporral és rákkal felturbózva casarecce tésztát. Isteni volt, minden ide látogatónak kötelező a Boca legalább egyszer. Még nem találkoztam olyannal, akinek nem jött volna be. Ja és itteni árakhoz képest sokkal barátibb, mint otthon a Vapiano, pedig azt is nagyon szeretem. Képek és menü a La Boca-ról ide kattintva.

Persze, hogy ne legyen annyira egyszerű a nap vége, bőrig áztunk a Zsoltival, de már ennek is tudok örülni, mert egész héten esett, ma délután pedig a hazaútig sütött a nap és kötött ruhában (alatta garbó) rohangálhattam. Na most viszont jön a meló, vagyis Zsolti már elkezdte, de most be kell neki segítenem ötletelni nekem is.

Holnap meló, de ma feltöltődtem egy kicsit, így sokkal könnyebb lesz! És holnap este nincs a Zsolti, mert dolgozik, így végre nekikezdhetek Frei Tamás Bankárjának, amit már alig várok, mert január elején arra vártam, hogy a Zsolti befejezze, most meg nem volt rá időm. Szóval holnap esti pihenésnek olvasás és kanapén kuckózás, csak a holnapi munkaidőt kell kibírnom. 🙂

Első lépés

Az elhatározás. A minap volt a tévében egy csaj, aki egy év alatt 80 kilót fogyott, és semmi mást nem csinált, csak nagyon szigorúan tartotta magát a napi 1000 kcal étrendhez. Hát basszus, a homlokomra kellett csapnom, mert egy barom vagyok. Ugyanis tavaly egyszer belekezdtem ebbe, mert a pajzsmirigy specialista elmagyarázta, hogy “drága hölgyem, figyeljen ide. Az ember annak idején nem ült a fenekén, és billentyűzetet ütve töltötte az egész napját, majd bement a szupermarketbe, és onnan feltöltötte a hűtőt, hanem vadászott, meg gyűjtögetett, aztán ha volt kaja, evett, ha nem, akkor meg nem. Mégis életben maradtak, szép izmosak is voltak a sok mozgástól. Tessék szíves megnézni, mit fogyaszt egy nap, megfelezni, és kész a fogyókúra. Nincs tiltás, nincs megvonás, csak ésszel kell enni.”

Megfogadtam a doki bácsi tanácsát, nagyjából két hét alatt négy kilótól köszöntem el. Csak aztán szokás szerint egy idő után tojtam az egészre, és most ott tartok, hogy vasárnap a mérleg 76 kilót mutatott. Én meg majdnem szívrohamot meg agyfaszt kaptam, hogy mekkora idióta vagyok, amiért így elhanyagoltam magam. Úgyhogy jött is az elhatározás azon nyomban, miszerint napi 1200 kcal lesz az adagom, nem több. Be lehet tartani, csak szépen vissza kell állni a normális menetre a karácsonyi zabálás után, és előbb-utóbb a gyomrom is idomul a kisebb adagokhoz. Mondanom sem kell, hogy két nap önmegtartóztatás máris 30-40 dekát jelent, mínuszban.

Cél kitűzve: 60 kilócska. Maximum. Nem könnyű, mert világéletemben vastag gyerek voltam, szerencsére genetikailag kódolva van a zsír a seggemen, úgyhogy éhen halni valószínűleg nem fogok. A mozgás egy más kérdés, oda várom a következő nagy elhatározás érkezését. Egyelőre hiába, de majd az is meglesz.

 

Na és akkor háztartás: karácsonyfa leszedve, ruhák között végre valahára egy kicsit nagyobb a rend, mint eddig, szerencsétlen mosógép próbálja utolérni magát (nem könnyű), a vasaló sajnos nem automata, úgyhogy az extra kihívás, de erős veszek magamon, és beröffentem. Egy púpozott kosár ruha várja, hogy hordható állapotba kerüljenek, gondolom találok közöttük rég elveszettnek hitt kincseket is, úgyhogy nagy levegő, pofa felfúj, hajrá!

Ja, és még egy. Ha találok magamról egy olyan fotót, ahol igazán jól néztem ki, esküszöm kinyomtatom, és kiteszem valahová. Bár itt ennek a fotónak a megtalálása lesz még egy nagy feladat…  :)))))  16 kiló, végül is mi az nekem? Nem igaz?

Új fejezet

Először is, most jó alaposan elszégyellem magam, amiért elhanyagoltam ezt a blogosdit. Nem volt szép dolog. Ahogyan az sem, hogy a rengeteg fogadalmamból szinte semmi  nem teljesült. Vegyük is sorra, hogy mi maradt:

– nagyjából tudom uralni a káoszt a lakáson, de ez még marha messze van az elvárható szinttől

– munkaidőben dolgozom

 

Viszont szépen visszaszoktam a dohányzásra, nem tornázom, és még sorolhatnám. Nem tudom, hogy minek kéne történnie ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzon a dolgokhoz való hozzáállásom. Sokszor azon kapom magam, hogy megint kupleráj van a házban, hiába csináltam patikarendet előtte, ugyanaznap kétszer. Tudom, kis lakás, ez van, de ettől még elég szarul néz ki. Nyilván nekem kéne összekapnom magam, hogy mindent azonnal elpakoljak. Ez viszont egyetlen dologhoz vezet, mégpedig a non-stop pakoláshoz. Na ehhez sem erőm, sem kedvem nincs.

Nem mozgok. Ez nem csak esztétikailag gáz, hanem az egészségem szempontjából sem túl jó. Fáj a hátam, nyikorognak az izületeim, és szépen lassan elfolyik a habtestem.

Még mindig túl sokat ülünk a tévé előtt, és ahogy közelednek az ünnepek, jönnek a jobb filmek, egyre többet. De talán nem is ez a durva, hanem hogy képes vagyok úgy ülni előtte, hogy még bosszankodok is a szar műsorokon.

Halogatok. A nadrágfelvarrást, a vasalást, az ajándékok becsomagolását, mindent. Pedig egy-egy ilyen dolog akár tíz komoly percet is elvehet az életemből, ráadásul ha megcsinálom, túl vagyok rajta, és kész.

Feladtam a fogyókúrát. Megint beigazolódott, hogy a diéta nem számít semmit. Csak a mozgás. Azt meg ugye nem csinálom.

Száz éve nem tanultam. Pedig tényleg nagyon jó a nyelvoktató programom, csak foglalkozni kéne vele. Már csak azért is, mert az eddig tanultakat, simán, bármikor fel tudom idézni.

Na, elég szarul állok? Szerintem igen. De most igazából nem akarom ostorozni magam, mert annak már nincs sok értelme, csak valahogy várom azt a csodát, azt a meghatározó pillanatot, amikor megvilágosodok, és végre hajlandó vagyok rendesen mindent megcsinálni. Akarat is kell hozzá, meg kitartás, igazából egy jobb jellem. Nyilván az ember nem tud kibújni a bőréből, de biztos lehet fejlődni. Én legalábbis nagyon szeretnék.

Most egy dolog van, amiben kitartok: a babakérdés. Ugyanis orvos is igazolta, hogy hiába várunk a csodára, segítség nélkül nem lehet teljes a család. Szóval elkezdődött a procedúra, az első adag Clostilbegyt. Fura, ijesztő mellékhatásai vannak, pl. egy tuti kis látászavar, vagy az első pillanattól tartó alvászavar, aminek következménye a 3. nap után egy olyan fáradtság, amitől magamban beszélgetek (még vitázok is). Aludni mégsem tudok, altatóval sem. De kitartok, mindössze 5 napot kell kihúzni, ennyi pedig igazán nem áldozat egy babáért. Kaptam másfél nap pihenést, ezalatt össze kell szednem magam. És ha már aludni nem tudok, legalább szöszmötölnöm kéne valamit. Mondjuk kipakolni a mosogatót 🙂

Na de vissza a kályhához. Kell valami, amitől jobb leszek. Lehet, hogy csak apránként fogom tudni megvalósítani, de kell egy koncepció. Itt az új év, mindenki ilyenkor fogadkozik, úgyhogy nekem is kell találnom valami kezdőpontot. Elsőnek mondjuk el kéne hinnem, hogy képes vagyok rá 🙂

Készülődés főleg lélekben

Lassan eljön a hazamenetel időpontja! Már nagyon várom és nagyon nem várom. Igen ez egy kicsit skizofrén volt, de nem könnyű állandóan úgy élni az életünket, hogy valaki vagy valami hiányzik. Mert ilyenkor, amikor hazamegyek, akkor ott van a család és a barátok, de hiányzik a párom. Nem annyira, hogy el se induljak, de azért nem jó nélküle kelni és feküdni, nem megbeszélni a nap eseményeit egymással lefekvés előtt. Amikor pedig itt vagyok, akkor hiányzik a másik fele a dolgoknak, a család és a barátok. Igazi 22-es csapdája.

De dolgozom azon, hogy az életemben eltöltött minden egyes napot ne így fogjak fel. Igyekszem azon, hogy minden kis történésben meglássam a pozitív dolgokat azért, hogy ne fájdalom, hanem öröm legyen minden nap. Ez nem könnyű, de lassan elfogadom a helyzetet. Nekünk azért, hogy a jövőben több lehetőségünk legyen, ezt dobta a gép. Így is nagyon szerencsés vagyok. Jó körülmények között élünk, szeretjük egymást, a családom és a barátaim támogatnak. És csak ez számít. Hogy kaptunk egy lehetőséget a sorstól, hogy többet hozzunk ki az életünkből. És ez jó. Nagyon jó! Igyekszem erre a gondolatra emlékeztetni magam minden nap, főleg ma és holnap, mert búcsúzni utálok. Mindig szomorú, amikor valakinek el kell mennie. Még akkor is, ha tudom, hogy csak rövid időre szól, bár ugye a rövid idő fogalma relatív.

Most bennem van a zsongás és egy picit a szomorúság is. De lassan elmúlik azért, hogy az újdonság átvegye a helyét és végre azokkal az emberekkel töltsek el hosszabb időt, akiket nagyon szeretek. Senkinek nem kívánom a kétlaki életet, de mivel számunkra most ez a lehetőség, és valljuk be nagyon jó lehetőség, elfogadom. De azért szívem legbelső szeglete, a legsebezhetőbb lényem minden egyes nap azt kívánja, hogy hosszú idő után végre (4 év) újra együtt legyen a család. Hogy mindenki egyszerre, egy országban legyen. Hogy ne skype-n kelljen beszélgetni, hanem át lehessen menni, ha gond van. Akár csak 10 percre is. Ha jönne egy jótündér, csak ezt kívánnám. Hogy ne a TÁV szó legyen az életünk alapja. De jótündérek csak a mesében léteznek…. így maradt az “ezt dobta a gép” helyzet.

Újra itt vagyok!

Bár mostanság szörnyen hanyag voltam minden  téren, ezt ugye abból is látszott, hogy mennyire vettem részt a blog életében, igyekszem a kihagyás után újra rendszert csempészni az életembe. Mivel a sok rossz dolog után, végre kezd kisütni az életünk felett a nap, ezért most rengeteg dologért vagyok hálás, amit szeretnék itt megörökíteni.A sorrend nem fontossági, csak ahogy eszembe jutott!

1. Apát kiengedték a kórházból. Bár még gyenge és van egy pici láza is, de úgy néz ki, hogy már csak otthon pihennie kell és 2 hét múlva már nevetve emlékezünk vissza az egészre. Voltak ebben nehéz pillanatok (komplikáció a műtét közben, hosszabb kórházi tartózkodás stb.), de végre újra együtt a család és ettől olyan érzésem van, mintha lebegnék a föld felett.

2. Megyek haza!!! Már 8 hónapja nem voltam, így már alig várom, hogy otthoni környezetben legyek és végre találkozzam azokkal, akik nagyon hiányoznak.

3. Másfél év keresgélés után végre találtam magamnak műkörmöst. Ez hatalmas előrelépés, mivel ha őszinte akarok lenni, a rendezett, manikűrös körmöktől sokkal jobban érzem magam. Mivel mostanság annyira megszoktam, hogy rövid a körmöm, nem is normális műkörmöt csináltattam, hanem a lakkzselét, ami pont ugyanúgy néz ki, mintha lakkozva lenne a körmöm, csak 3 hétig kibírja. Imádom!

4. Végre sikerült az életemből azokat az embereket kitenni, akik nem érdemelték meg, hogy foglalkozzak velük. Bár az elmúlt időszak, amikor ez a kérdés kialakult és felszínre került, nem volt könnyű, de mára már teljesen elégedett vagyok azzal, hogy bár sokkal kevesebb barátom lett, de azokra igazán számíthatok. És ez szuper érzés!

5. 2 napja csinálom JM 30 napos programját. Most igyekszem betartani a mindennapi tornát, mert már tényleg akkora vagyok, mint egy ház. Ja és utána fél órát jógázok, ami jót tesz a testemnek és a lelkemnek is.

6. Zsoltival az elmúlt hetek megpróbáltatásai nem vertek éket közénk, hanem csak megerősítette a kapcsolatunkat. Tényleg azt mondhatom, hogy megtaláltam a nekem való pasit és ezért iszonyú hálás vagyok.

7. Sokkal kevésbé veszem komolyan a munkámat a nyaralással kapcsolatos történések óta, így máris kinyitottam a számat és bejelentettem a Janónak, hogy szeretnék a 2012-es tervekről beszélgetni, amikor otthon leszek. Nem lesz könnyű helyzet ez sem, de le fogom tisztázni a helyzetet, hogy mi tartozik a munkámhoz és mi nem.

8. Iszonyú hálás vagyok Klárának, hogy mellettem van, hogy segít és egyáltalán azért, hogy megismerhettem. Mivel nem igazán van lánybarátom, nekem ő teljes példakép az életével, gondolkodásával és eszével kapcsolatban. A sok fiú mellett olyan jó, hogy egy értelmes lánnyal is megbeszélni az élet nagy dolgait!

Igazából ennyi, de újra itt vagyok és itt is leszek, mert nagyon sokat ad nekem ez a blog, a Flylady és minden olyan dolog, amivel mostanság foglalkozom! 🙂

Drága gyerekem!

Igen, ez neked szól, aki nem vagy sehol.

Nyilván pontosan tudod, hogy csak rád várunk, hogy teljes legyen végre a család. De nagyon úgy tűnik, hogy éppen olyan makacs vagy, mint a családban bárki. Hidd el, hogy én mindent megtettem azért, hogy végre idetalálj. Szedem a marha drága vitaminokat, hőmérővel hülyéskedek minden áldott reggel, undorító ízű teákat iszom, és még a flúgos csajhoz is elmentem, hogy megtanuljam az Aviva módszert. De te magasról tojsz az egészre, és valószínűleg már régen eldöntötted, hogy mikor kegyeskedsz végre bejelentkezni.

Tudod, ha az ember a gyerekére vár, marha nehéz minden. És nem segít az, hogy a hónap végén mindig szembesülök a valósággal, hogy még mindig hiába várok rád, ráadásul sorra jönnek a gyerekek a családban és a barátoknál. Ma reggel ez dupla öröm/üröm volt, ugyanis két dolog jött meg: a menzeszem, és az üzenet a Hubertől, hogy megérkezett Zalán. Hát elég sokat gondoltam rád, és tudod, hogy mit érzek? Nagyon mérges vagyok!

És most eldöntöttem: tojok én is a fejedre, méghozzá jó magasról. Ha nem vagy hajlandó végre bekopogtatni, akkor egy jó nagy túró a füledbe. És ezt komolyan gondolom. Én bizony nem vagyok hajlandó miattad görcsölni, idegeskedni, aggódni, minden hülyeséget megcsinálni, apádat rángatni, mert a biológia úgy diktálja, szar ízű vacakokat inni, és idióta mozdulatokat csinálni a zsebkendőnyi nappalinkban. Nem érdekel, hogy éppen hol vagy, és mikor vagy hajlandó végre beköltözni, majd ha neked úgy tetszik, akkor bekéredzkedhetsz. Örülni fogok neked, de addig tuti nem fogok tönkremenni a várakozásban. Egyébként csak hogy tudd: azt az időt, amit elvesztegettél, Násfa és Zétény kapja, méghozzá teljes bedobással. A tiéd lehetne, de ez most az övék. Igen, ők az unokatestvérek, és állati jó fejek. Tudhatnád te is, ha itt lennél.

Úgyhogy mielőtt azt hinnéd, hogy körülötted forog a világ, elárulom: körülöttem. Így most fogyókúrázok, mert tetszeni akarok magamnak, teljes nyugodtsággal kávézok, még rá is gyújtok, ha kedvem tartja, és élem világomat anélkül, hogy miattad aggódnék.

Te pedig majd egyszer méltóztatsz megérkezni. Rajtad áll, hogy mikor. Kulcs a lábtörlő alatt.

 

Csókoltat: az a csaj, akit majd egyszer hívhatsz anyának

Ejnye-bejnye…

Ejnye bizony. Két dolgot tartottam meg: rendesen kipucoválom a mosogatót esténként, és megpróbálok rendet tartani. Emellett nincs vasalnivalóm (de száradó ruha mindig akad), általában főzőcskézek is, és eddig még nagyon ügyesem tartom a napi sok pici kajálást. Eredménye még nincs, de legalább nem eszem hülyére magam minden áldott nap. A minap a Müllerben jártam (már megint), és mivel a Turbo diétán agyaltam, ott ólálkodtam a fogyis turmixok körül. Addig sikerült ott téblábolnom, amíg nem találtam egy turmixot, ami pontosan ugyanolyan, csak nem egy fél vagyonba kerül, hanem mindössze 1250 Ft-ba. Ez 12 adag, tehát ha ez 12 vacsit jelent, akkor egy vacsora kb. 100 Ft-ba kerül. Olcsó és hatékony. De csak ha nem tolok le utána négy bundáskenyeret…

Nézzük ezt a torna dolgot: hát ez nem nagyon megy. A Aviva-módszert megtanultam, rendesen végig nyomtam az egész sorozatot a tanfolyamon, utána még itthon egy vagy két sorozatot, plusz a csipőhintáztatást és a bárhol végezhető gyakorlatot. Valószínűleg ennek lehet az eredménye, hogy peteérésre utaló nyomokkal találkoztam tegnap, ettől aztán úgy megörültem, hogy Tamást el is kaptam azonnal (hú, de gonosz vagyok, hálószobatitkokat kipofázni nem túl elegáns, de hát feladat van :))))), és beígértem neki minden napra egyet 😀

Sokkal jobb most a kedvem, és megpróbálom úgy felfogni, hogy ha most nem is sikerült, legalább már történt valamiféle előrelépés, és nálam ez igazán nagy szó.

Tehát ha van jókedv, akkor van egy kis motiváció is a folytatásra, úgyhogy összeszedem magam. Ma már ismét dolgoztam is rendesen, szóval nincs még minden veszve 🙂

 

Most rengeteg pozitív energiám van, ezért egy bazi hatalmas nagy adagot átküldök Dorothy-nak, mert megérdemli!

És a kedvencemet is:

Avsenik Medley

A kevesebb több

Nálam ez általában érvényes a lakberendezésre, a ruhák stílusára, és lassan rá kell jönnöm, hogy igaz az ételekre is.

Nincs most semmi apropó, csak éppen kavargatom a zöld teámat (mert híztam egy-két kilót, köszönhetően a cigi letételének, és hogy nem bírom a kenyérmentes diétát, és alig-alig mozgok), közben pedig próbálom kitalálni, hogy mit főzzek. A nagy próbálkozásban akadtam a Spooon123 oldalra, amin totálisan ledöbbentem. A stílusa, a megjelenése, a bejegyzések, a szerzők… Szerintem zseniális.

 

Update: ebédidőben mit csináljon az ember lánya? Böngésszen gasztroblogokat. Na én is ezt tettem, tovább bújtam a Spooon blogot, és rábukkantam erre a kacsamell receptre. Azóta nem térek magamhoz, és már most azon gondolkodom, hogy ezt melyik nap készítsem el…